Egy mezőn ébredtem. Sütött a nap, kellemes szellő simogatott a puha fűben. Libabőrös lettem, meztelenségem miatt. Ez volt a természetes. A hajam fekete fenékig érő volt, szemem hófehér. Talán még ijesztőnek is tűnhetett volna, de nem volt kinek. Még az állatok is eltűntek, talán elmenekültek, nehogy feleméssze őket is a tehetetlenség úgy, mint az embereket. Én vajon miért maradtam itt? Nekem kellene megvívnom ezt a csatát? -egy háború a meztelen lány ellen-... győznék. Nem a szemem fehérje miatt és nem is hajam fekete hossza miatt. Győznék, mert én irányítok. Győznék, mert már nem porosodik rajtam az elme gyengesége. Győznék, mert elpárolgott a hamis csalódás, magával ragadva fakó színeit. Fájdalomból győzlek le.
Címkék: